Végre az évzárón is túl vagyok. Viszlát kilencedik évfolyam! Alig várom már, hogy elkezdjem a nyári szünetemet. Igaz, hogy konkrét elképzelésem még nincs, hogy mit szeretnék csinálni a nyáron, de majd jön valami. Barátokkal lógás, strandolás, napozás. De ennyire még nem szaladok előre. Még csak annak örülök, hogy jó átlaggal letudtam az évet. A többit a véletlenre bízom.
Épp mentem be a szobámba, hogy végre levegyem az ünneplő göncömet, mikor megláttam egy levelet az íróasztalomon. Hmm. Az eddig nem volt ott. Félig letolt harisnyával és kigombolt blúzzal odamentem, és megnéztem, ki írta. Mikor megláttam, majd kiugrott a szívem a boldogságtól. A legjobb brit barátnőm írta nekem Londonból. Ennél szebb nyári kezdet nem is lehetne. Ez állt a levélben:
Kedves barátnőm!
Szia! :) Gondoltam írok neked egy levelet. Mi újság van veled? Hogy vagy? Nagyon sajnálom, hogy anyukád temetésén nem lehettem ott, de egyszerűen a vihar miatt nem szállt fel gép. Szerettem volna ott lenni, ezt te is tudod. Most azért írok neked, mert van egy felesleges jegyem, (ami még egy hétig
érvényes) Magyarországról Londonba, amit nem szeretnék kidobni a kukába ha már megvettem, és nekem ugyebár nem kell, ezért gondoltam, hasznát vehetnéd (ha érted mire gondolok). A borítékban, a levél mellett megtalálhatod a repülőjegyet. Gondolkozz rajta, van egy kis időd még. Beszéld meg apuddal, és jelezz vissza. Ha nem kell a jegy, mert úgy érzed, nincs kedved a nyári szünetedet itt tölteni velem (és természetesen a sok jó pasival a környéken), akkor csak dobd ki, vagy add el a feketepiacon. Bár nem örülnék, ha kidobnál az ablakon 448.07 $-t! Csak hogy tisztában legyél azzal, hogy mennyire fontos vagy nekem. Hahaha. Várom a visszajelzés! :P♥
Sok-sok pusziiii: Kathryn Demetria Edwards Gallagher.
Nagyon meghatott a barátnőm levele, de annyira örültem neki, hogy már szinte a boldogságtól sírtam, annak ellenére, hogy eszembe jutott, hogy anyut egy hónapja temettük, és hogy mennyire fáj, hogy nem lehet itt, és nem mondhatom el neki mindezt. Nagyon boldog voltam, hogy meghívást kaptam a nyárra egyenesen Londonba. Még mindig nem tudom elhinni. És ez a lány mindig meg tud nevettetni. Eszembe sem jutott azt a jegyet kidobni. A még mindig térdig letolt harisnyámmal, és a kigombolt ünneplő blúzommal, azonnal nekiálltam megírni a válaszomat.
Kedves Barátnőm!
Szia! :) Velem minden rendben van, és jól vagyok. Ne tudd meg, mennyire örültem a levelednek. Ne rágódj amiatt, hogy nem tudtál itt lenni. Nem egyszerű Londonból ide eljutni. Pár szóval: anyum temetése nagyon szép volt. Gyönyörű számok, szép temetés. Pár napja sikerült felépülnöm a sokkból, és feldolgoznom, hogy meghalt. Kicsit még mindig hihetetlen, hogy nem lehet itt, és nem mondhatom el neki mindazt, amit nagyon szeretnék. Néha csak ülök az ágyamon, a képével a kezemben, és beszélek hozzá. Úgy legalább lehet olyan érzésem, hogy el tudom neki mondani azokat, amiket szeretnék. Hm, érdekes. Igen, megtaláltam a jegyet. Nos, ez esetben, hogy ennyi pénzt költöttél rá, úgy gondolom, nagy hiba lenne kihagyni ezt a lehetőséget. Apával beszélek, de biztos el fog engedni. Köszönöm a meghívást! Nagyon is van kedvem veled tölteni (és persze a sok jó pasival, haha) a nyaramat, így eszemben sincs ezt elutasítani. Nemsokára nagy bőröndökkel fogok az ajtódban toporogni, készülj fel lelkileg! (na jó, azt hiszem, ez egy öngól volt). Ott leszek! ♥:$
Millió puszi: Anna barátnődtől.
Letettem a tollamat, letörölgettem a könnyeimet, és átöltöztem. Felvettem a kedvenc felsőmet, ami kinézetre annyi, hogy egy fehér ujjatlan felsőrész, és rajta egy lenge, köldökig érő, Lucky feliratú póló. A szürke rövid farmer nadrágomat vettem fel hozzá, és a tornacipőmet. Kifésültem a hosszú, szőke hajamat, oldalra fésültem, és magamban végigmondtam a tükör előtt egy kis önkritikát. Dobtam magamra egy kis sminket, és úgy gondoltam, tűrhetően nézek ki. Már csak elő kellett kerítenem apát. Ki is mentem a szobámból, és apa a konyhában ült. Itta a kávéját, és valami bio cuccot evett. Amióta anyu meghalt, neki kellett vigyáznia a saját alakjára. Olvasta a mindennapi sportújságát, és úgy látszott, nagyon el van mélyedve benne, mert észre sem vette, hogy ott álltam. Megköszörültem a torkomat, és neki kezdtem.
- Szia apa.. figyelj, ráérsz most?
- Szia. Persze, mondjad. Baj van? - kérdezte, és furcsa tekintettel nézett végig rajtam.
- Nem, dehogy, semmi. Ellenkezőleg. Meghívást kaptam Kathryn-től, egy repülőjeggyel együtt, hogy töltsem náluk a nyári szünetemet. Elengedsz, ugye? - ekkor nem pontosan az történt, amire számítottam.
- Ez nem éppen a legmegfelelőbb időpont arra, hogy elutazz. Nem gondolod?
- Ha anyu haláláról beszélsz, akkor nem. Már több mint egy hónapja volt, apa. Nekem is jól jönne egy kis kikapcsolódás, és neked is. - láttam a tekintetében, hogy tudja, igazam van. De nem tudom, mi baja lehetett.
- Rendben. Mikor mész? - mi? Igent mondott? Nem hiszem el!
- Jaj, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - annyira örültem, hogy olyan erősen magamhoz szorítottam aput, hogy észre sem vettem, hogy a kávéja kiborult, a kezéből meg kiesett a bio kaja.
- Jól van, jól van, elég már. Ki öntötted a kávém..
- Nem baj, apa, lesz még időd bőven kávézni míg nem leszek itthon! Úr isten! Imádlak, tudtad? - azzal felkaptam a telefonomat és a táskámat benne a levéllel, majd elindultam a postára feladni. Ki léptem a kapun, betettem a fülhallgatómat, és elkezdtem 1D zenéket hallgatni. Közben csak annyit hajtogattam magamnak: Londonba megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése